Számos újságcikk, internetes blogbejegyzés kezdődik hasonlóan magabiztos felütéssel, mióta már-már mindenki számára evidenssé vált, hogy a szervezet „elsavanyodása” káros, ezért az egészség fenntartásáért ez ellen küzdeni kell. De valóban igaz-e, amit a lúgosításról állítanak, és jók-e valamire a gyakran ellentmondó tanácsok?
Bár hazánkban a lúgosítás az elmúlt években kezd egyre népszerűbbé válni, az elmélet egyáltalán nem új. Elsőként valószínűleg Edgar Cayce (1877-1945) fogalmazta meg a Cayce-diéta lényegeként, hogy az egészség fenntartásához törekedni kell arra, hogy a lúgosító növényi ételek legalább az étrend 80%-át tegyék ki. Cayce több kortársa hasonló táplálkozási elveket fogalmazott meg, ezért nehéz teljes bizonyossággal eldönteni, kit illet meg az elsőség. Annyi bizonyos, hogy a lúgosítás bölcsője az Amerikai Egyesült Államokban ringott a huszadik század első évtizedeiben, és aki igazán ismertté és divatossá tette, szintén az USA-ban él. A napjainkban is aktív Robert Young neves természetgyógyász hírnevét a PH Csoda címet viselő könyvsorozatának köszönheti.
Könyvei, amelyek világszerte 20 nyelven több százezer példányban keltek el, magyar fordításban is elérhetők. Bár Young nem rendelkezik orvosi végzettséggel, meglehetős magabiztossággal ad tanácsot az egészség megőrzésével, betegségek gyógyításával kapcsolatban. Sőt, az általa kidolgozott „új biológia” elmélet nem csak a megoldásokkal szolgál, hanem a betegségek okaira is magyarázatot ad.
Young továbbfejlesztette és tökéletesítette (ez alatt értsd: bonyolultabbá tette) a múlt század elején divatos lúgosítási elméleteket. Állítása szerint a betegségek oka a vér elsavasodása, amely ellen a szervezet minden lehetséges módon küzd. Az elsavasodás elleni harcban a szervezet kimerül, és különböző tünetek, kórképek (a megfázástól az elhízáson át egészen a rákig) alakulhatnak ki. A savas pH kedvez a kórokozók elszaporodásának, ezért nő a fertőzéses eredetű betegségek, köztük a rettegett gombabetegség, a Candida-fertőzés esélye is. A káros savak közömbösítése érdekében a szervezet ionokat von ki a csontokból is, ez okozza a csontritkulást. Mivel mindez egyetlen okra vezethető vissza, a kezelés, megelőzés egyszerű: minden lehetséges módszerrel lúgosítani kell. Ennek eszközei a megfelelő táplálkozás: sok zöldség, gyümölcs, friss hal, magvak, és lehetőleg tartózkodni kell a savasító élelmiszerek, így a cukor, hús, tojás, tejtermékek, gomba, finomított gabonatermékek, alkohol, kávé, csokoládé fogyasztásától. Ha utóbbiak fogyasztása túlsúlyba kerül, a keletkező savak eltávolításáért folytatott erőfeszítés megbetegedéshez vezet. Young a kezelés és megelőzés módszerein kívül egy diagnosztikus eljárást is kidolgozott: követői mikroszkópos vérvizsgálat alapján adnak táplálkozási tanácsot az elsavasodástól tartóknak.
Young hívei valószínűleg nem tudnak róla, vagy nem törődnek azzal, hogy mesterük egyetlen tudományos cikkel sem támasztja alá, hogy az általa propagált diéta valóban hasznos és egészséges lenne emberek számára. A mikroszkópos véranalízist sehol nem ismerik el megalapozott diagnosztikai módszerként, és mint ilyen, legálisan nem is használható. Mindennek azért van különös jelentősége, mert napjainkban bárki kiadhatja legvadabb, bizonyítatlan elméleteit könyv formájában, és ha szerencséje van, meg is gazdagodhat belőle; ezzel szemben a szigorúan lektorált tudományos folyóiratokba sületlenségekkel nem lehet bekerülni. Valószínűleg kevesekhez jut el azoknak a tudósoknak a szava, akik Young könyveit kritizálva megállapítják, hogy a szerző híján van az alapvető kémiai és élettani ismereteknek, mikrobiológiai tudását pedig valószínűleg a 19. században kiadott könyvekből meríthette. Sajnos, a szerzővel és műveivel kapcsolatos kritikákat némelyek a „tudósmaffia” féltékenységéből fakadó támadásnak tekintik, és sokakat megtévesztenek a Younghoz hasonló, a meg nem értett zsenik pózában tetszelgő áltudósok. Ezt az imázst egyesek számára csak erősíti, hogy Young ellen több eljárás indult kuruzslás miatt. Az sem segíti a tisztánlátást, hogy a módszer hazai propagálói között néhány orvos is található.
A lúgosítás hívószava alatt gyakran a Ph-csoda szerzőjének elméletétől eltérő, azzal ellentétes, nem egyszer ellentmondásos tanácsokat adnak a témával foglalkozó cikkek. Visszatérő elem a zöldségek, gyümölcsök fogyasztásának propagálása, de színesítő elemként feltűnik a citromos víz ajánlása, a „mentes” ásványvíz, egyes szerzők negatív listáján megtaláljuk a pasztőrözött tejet, a konzervált élelmiszereket. A pisztráng egyesek szerint kevéssé savasító, mások szerint a kifejezetten nemkívánatos halak közé tartozik. Van olyan cikk, amelyben a mogyorókrém a preferált és az elkerülendő élelmiszerek listáján egyaránt megtalálható… Megtudhatjuk azt is, hogy a lúgosítás szempontjából igen fontos az alapos rágás, és hogy a légzés önmagában is lúgosító. Elgondolkodtató, hogy az ajánlott lúgosító élelmiszerek között számos olyan található, amely savas kémhatású.
A lúgosításra elkölthető pénzösszegnek csak az anyagi lehetőségek szabhatnak határt, ugyanis a beszerezhető speciális termékek köre rendkívül széles. Mivel az elsavanyodás veszélyétől tartók szerint a savak lekötéséhez szükséges ásványi anyagokat testünk saját magától vonja el, fontosnak tartják ezek pótlását étrend-kiegészítők formájában. Mivel a klorofillnek kiemelt lúgosító hatást tulajdonítanak, azoknak, akik a növényi színanyagot nem zöld növények formájában akarják elfogyasztani, elérhetőek klorofillkoncentrátumok is.
Young fontos szerepet tulajdonít az elfogyasztott víz mennyiségének és minőségének. Egyes követői szerint a pH-egyensúly megteremtése a „szuperhidratálással”, azaz a megfelelően nagy mennyiségű (3-5 l/nap) víz rendszeres fogyasztásával kezdődik. Az sem mellékes, hogy milyen vizet iszunk. A megfelelő víz előállítására elérhetőek víztisztító és ionizáló (bármit jelentsen is ez) készülékek, amelyek állítólag antioxidáns hatású, mérgező anyagoktól mentes, oxigénben gazdag ionizált vizet állítanak elő. A kémiai alapismeretek hiányának ingoványán gyökerező tévhitek dzsungelébe pillanthatunk be a következő leírásban:
„Természetes mágnesességének köszönhetően molekulái ötös vagy hatos csoportokba szerveződnek, és öt- vagy hatoldalú, csillagszerű képződményeket hoznak létre. (…) Régen a vizet kutakból és forrásokból nyerték, így a víz természetes energiája és adottságai fennmaradtak. Manapság viszont csapvizet használunk, ami több kilométer hosszú csővezetékeken keresztül jut el hozzánk. A nagy nyomású hosszú és keskeny vezetékek, illetve a 90°-os erőteljes irányváltások természetellenes mozgásra kényszerítik a vizet, miáltal megváltozik a struktúrája; tönkremegy és élettelenné válik. (…) A tisztított, desztillált víz és az ásványvizek éppúgy nem rendelkeznek a strukturált víz szerkezetével, mint a csapvíz, és testünknek hatalmas energiát kell arra fordítania, hogy strukturált, rendezett vizet hozzon létre belőlük. A strukturált víz a következő előnyös tulajdonságokkal rendelkezik: azonnal felszívódik a testben anélkül, hogy azt a testünknek meg kellene „emésztenie”; kellemes íze van, és energiával tölti fel a testet; sokkal több oxigént szállít, mint a hagyományos víz, így könnyebben távolítja el a mérgeket; molekulái könnyedén áthaladnak a sejthártyán keresztül a sejtmagba, így jó tápanyagellátást biztosítanak; a baktériumok megtelepedése a vízben, valamint a vízzel kölcsönhatásba kerülő helyeken is lehetetlenné válik; véd a betegségek ellen és lassítja az öregedést”
Hazánkban, ahol az ásványvizek rendkívül népszerűek, lúgosítás céljára is beszerezhetünk palackozott vizeket. Több lúgosított víz van forgalomban, néhány pH-ja állítólag a 9-et is meghaladja. Az egyik lúgos vizet forgalmazó cég honlapján többek között a következőket olvashatjuk a 7-es pH-t meghaladó vizek fogyasztása előnyeként:
„ízületi, egyéb degeneratív megbetegedések száma csökken, szív-érrendszeri betegségek javulnak, daganatos betegségekben is nagy, alapvető segítség”
Meglepő módon a honlapon a következő megjegyzés is szerepel: „a Magyar Vöröskereszt ajánlásával ”, a szervezet logójával együtt.
Egyes lúgosító termékek fogyasztása akár súlyos következménnyel is járhat. 2010-ben jelentek meg a hazai piacon a Miracle Mineral termékek, amelyeket különböző internetes lapokon súlyos betegségek, például HIV, malária, májgyulladás és rák kezelésére javasoltak. Mivel a készítmények egészségre káros – néhány esetben életveszélyes – hatását már több országban észlelték, a forgalmazásukat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) betiltotta. A termékek összetételét ismerve nem meglepőek az egészségkárosodásokról beszámoló tudósítások. A készítmények a nátrium-klorit (NaClO2) oldatát tartalmazták, amelyet citromsavval elegyítve kellett elfogyasztani. A savval történő reakció hatására klórossav (HClO2) keletkezik, amelyből klór-dioxid (ClO2) keletkezik. A közeg pH-jától függően a végtermékben klorid- (Cl-) és kloritionok (ClO2-) is jelen vannak.
4 H+ + 5 ClO2- ↔ 4 ClO2 + Cl- + 2 H2O
A NaClO2 és a ClO2 fertőtlenítő hatású, így a vegyületek megfelelően kis koncentrációban víztisztításra, élelmiszerek lemosó kezelésére és szilárd felületek fertőtlenítésére alkalmasak, szájon át fogyasztva igen mérgezőek. Ehhez képest már szinte jelentéktelen kérdés, hogy a nátrium-klorit és a citromsav elegye savas kémhatású.
Mivel a féligazságok gyakran veszélyesebbek, mint a nyilvánvaló hazugságok, érdemes tisztázni a lúgosítással kapcsolatos néhány részigazságot. A módszer hívei gyakran hivatkoznak azokra a kísérleti bizonyítékokra, amelyek szerint a daganatos sejtek savas közegben gyorsabban szaporodnak, a daganatellenes szerek viszont lúgos környezetben hatásosabbnak mutatkoznak. Ezek az állítások sejttenyészeteken végzett vizsgálatokon alapulnak, és semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy ez mindez az élő szervezetben is érvényes.
Ennek a fő oka az, hogy bár a táplálkozással valóban lehet befolyásolni a kémhatást, de nem a vérét, esetleg a sejteken belüli vagy azok közötti folyadékét, hanem a vizeletét. Bizonyított tény, hogy bizonyos táplálékok (pl. hús) savanyítják, mások (pl. zöldségek) lúgosítják a vizeletet, azonban a szervezet folyadéktereinek kémhatása ezek nagy mértékű fogyasztása esetén is állandó marad. A vizelet kémhatása (amely általában savas) semmilyen összefüggésben nincs a vér pH-jával.
A szervezet pH-ja ugyanis csak kis mértékben térhet el a normálértéktől mivel a jelentősebb eltérés súlyos állapothoz, akár halálhoz is vezethet. A vér kémhatása (pH-ja) normál körülmények között 7,37-7,43 között mozog. A pH a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusa, ennek megfelelően egészséges emberek vérében a hidrogénionok 3,72-4,27×10-8 koncentrációban vannak jelen. Nem igaz, hogy a modern életmód, táplálkozás hatására a szervezet pH-ja savasabbá vált volna, ugyanis ezt a pH-t több százmillió éve tartjuk fenn, amióta őseink elhagyták az ősóceánt. Ha a vér pH-ja akár kis mértékben is eltolódik savas irányba ( < 7,35), már panaszok jelentkezhetnek, súlyosabb esetben (pH < 7,20) keringési- és tudatzavar alakulhat ki, akár halál is bekövetkezhet. Ha a vér a normálnál lúgosabbá válik, hasonlóan súlyos állapot alakulhat ki. Ha a vér pH-ja csak enyhén is savassá válik (6,8 alá csökken), az közvetlen életveszéllyel, halállal fenyegető állapot. (Ugyanez érvényes a pH 7,8 fölötti kémhatásra.) Épp ezért a szervezet mindent megtesz, hogy a vér pH-ját állandó szinten tartsa.
Ezt szolgálja a „savanyító” szénsav (H2CO3) CO2-vé történő dehidrálódása és a szén-dioxid légzéssel történő eltávolítása, valamint a nem illékony savak és a „lúgosító” ammónia (NH3) vesén keresztül vizeletbe történő kiválasztódása. Az élettani kémhatás egyensúlyban tartásában fontos szerepe van a szervezet pufferendszereinek. A pufferek kiegyenlítő hatása abban áll, hogy jelenlétükben nem túl nagy mennyiségű erős sav vagy bázis csak kis mértékben változtatja meg a pH-t. A pufferek kétkomponensű rendszerek: az egyik felveszi a H+-t (ha sok van, azaz semlegesíti a savat), a másikról leválik a H+ (ha kevés van, azaz véd a lúgosító hatások ellen).
Ameddig a pufferek kapacitásából futja, a vér pH-ja nem változik. A fontosabb pufferek közé tartoznak a foszfátvegyületek, bizonyos fehérjék és a CO2-H2CO3 rendszer. Szerencsére, a szervezet a pufferek és egyéb mechanizmusok révén nagyon nagy mennyiségű lúgos vagy savas táplálék és víz fogyasztása esetén is képes fenntartani a vér és az egyéb testnedvek viszonylag állandó pH-ját. A sejtfolyadék pH-ja az emberi szervezetben 6,9-7,4 közötti sejttípustól függően, ennek „elsavanyodása” vagy „lúgosítása” még kevéssé tolerálható a szervezet egyensúlyának fenntartása mellett.
A szervezet sav-bázis egyensúlyával kapcsolatos kutatások irodalma ma már könyvtárnyi. Ezen belül kis súlyt képviselnek a bázikus táplálékok fogyasztásából fakadó előnyöket vizsgáló cikkek. Bár vannak biztató eredmények (pl. a kalciumvesztés lassulásával kapcsolatban), a reklámokban olvasható, hallható fantasztikus állítások tudományosan nem megalapozottak. A lúgosítással kapcsolatos népszerű elméletek kémiai és élettani szempontból számos tévhiten és szándékos félrevezetésen alapulnak. A módszer nem az ígéretes, de még bizonyítandó gyógyászati metódusok, hanem sokkal inkább a megalapozatlan eljárások közé tartozik. A lúgosításra ajánlott módszerek, ételek egy része nemhogy a vér, de még a vizelet pH-ját sem növeli. Nagyon röviden összefoglalva: a szervezet lúgosítása nem valósítható meg, és az ezzel kísérletező módszer csodás eredményei bizonyítatlan, ellenőrizetlen állítások.
Ajánlott irományok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése