Nádcukor

Nádcukor: felesleges a kristálycukornál jóval drágább nádcukrot megvenni, mert ugyanaz az anyag. A szintén méregdrága nyírfacukornak pedig kevés köze van a nyírfához, sokkal inkább a kukoricához áll közelebb. Cukorvásárlási iránytű most:

Az alapélelmiszerek közül az egyik legtöbbet támadott termék a kristálycukor, amelyből évente fejenként közel 30 kilót fogyasztunk. Ez csökkenést jelent a korábbi évekhez képest, 2000-ben még 34 kiló cukrot ettünk fejenként egy év alatt (a statisztikát torzítja, hogy a cukorfogyasztást a mézzel együtt méri a KSH, de a méz aránya a cukorénál jóval alacsonyabb).

A támadásoknak van alapja, mivel a túlzott cukorfogyasztás egészségtelen. Emiatt az utóbbi időben egyre népszerűbbé váltak a hagyományos kristálycukrot helyettesítő termékek, például a nád- vagy a nyírfacukor, ám utóbbiak jóval drágábbak a sima kristálycukornál. A kilós ár ezeknél bőven ezer forint felett van, míg a kristálycukor 200 forintból kijön.

Kristálycukor vs. nádcukor

Az említett drága cukrokkal viszont akad némi probléma, mármint azok nem feltétlenül érnek annyit, mint amennyibe kerülnek.

Szigeti Tamás, a független laboratóriumot működtető Wessling Hungary üzletfejlesztési vezetője azt mondta, a nádcukor táplálkozástudományi és élelmiszerbiztonsági szempontból semmiben sem különbözik a répacukortól: mindkettő szacharóz. A szakzsargon szerint 1 darab glükózgyűrűből, plusz 1 darab fruktózgyűrűből álló diszacharidról van szó.

Ha drágább, az a távoli termőterületekről való szállítási költségből adódik. Márpedig szüksèg van az importra, mivel a magyarországi cukorgyárak többsége bezárt, s az egyetlen meglévő, kaposvári üzem pedig csak a magyarországi fogyasztás harmadát képes fedezni.

Nem cukor, alkohol

A másik, szintén drága termék, a nyírfacukor nem cukor, hanem cukoralkohol: xillitolnak (xillit) hívják szaknyelven. Kezdetben a nyírfa kérgéből állították elő enzimes bontással, de mivel annyi nyírfa sehol nincs, amennyiből az igényeket ki lehetne elégíteni, ezért más megoldásra volt szükség: elő kellett venni a nyírfa helyett a kukorica szárát. Mára a nyírfacukor jelző lényegében nem több, mint egy romantikus hangulatú reklámkifejezés.

Az tény, hogy a nyírfacukornak hívott terméknek jobb a glikémiás indexe, mint a sima kristálycukornak, ez természetes, mert nem cukor, hanem egy teljesen más anyag. Szigeti hozzátette: a nádcukornak azonban ugyanaz az indexe, mint a kristálycukornak, hiszen ugyanaz az anyag.

A cukorügyben fontos megemlíteni a szintén egészségesebbnek kikiáltott barnacukrot, amelyet szintén a helyén érdemes kezelni. Semmivel sem egészségesebb, mint a kristálycukor, a színe pedig onnan származik, hogy kevésbé tisztítják meg, így a cukorban lévő melasz nagyobb mennyiségben marad benne.

Nyalnád?

Ásványvíz

„Ásványvíz olyan felszín alatti, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból emberi egészségre ártalmatlan víz, amelyben éves átlagértékben az oldott ásványianyag-tartalom eléri, vagy meghaladja az 1000 mg/litert.”

„Gyógyásványvíz az olyan felszín alatti, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból emberi egészségre ártalmatlan víz, amely oldott ásványianyag-tartalma magas, vagy – annak nagyságától függetlenül – egyéb biológiailag aktív alkotórészei következtében gyógyhatású lehet, és amelynek fogyasztását összetételétől függően esetleg korlátozni kell.”

„Üdítővíz olyan felszín alatti, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból emberi egészségre ártalmatlan víz, amely földtani eredetétől függően az általánosan használt, a közműhálózatból származó vizektől általában eltérő összetételű, amely azonban az ásványvíz vagy gyógyásványvíz kategóriának egyéb vonatkozásban nem felel meg.”

Az ivásra is alkalmas „gyógyvíz olyan felszín alatti, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból emberi egészségre ártalmatlan víz, amely oldott ásványi anyag- vagy gáztartalma következtében gyógyhatású, amely azonban a biológiai vízigény kielégítésére nem alkalmas.” – mondja ki a Magyar Szabvány, amely egyezik a FAO/WHO Codex Alimentarius ásványvízszabvány előírásaival.

Magyarország Európa leggazdagabb országa a termálvizek, hévizek, gyógyvizek, ásványvizek és természetes ivóvizek tekintetében.

Hévizeink túlnyomó többsége egyben ásványvíz is, amelyek magas hőmérséklete a világ többi hévizével ellentétben nem vulkanikus eredetű, hanem a vízkészlet a földkéreg ismeretlen mélységéből származó sugárzással és vezetéssel terjedő hő áramok fűtik át.

Az ásványvíz legfontosabb tulajdonsága elsősorban természetes tisztasága, és csak másodsorban az, hogy általában ásványi anyagokban gazdag. Ez azért fontos információ számunkra, mert sajnos ásványvízivási és hasznosítási szokásainkba erőteljesen beleköpött a haszonérdekeltségű gazdaság és ipar.

Mit iszunk ma ásványvíz gyanánt?

Míg eddig az emberek ásványvizet csak gyógyászati céllal fogyasztottak kúraszerűen (persze figyelembe véve az összetételt), a 70-es évektől kezdve a gyártók és a palackozók egyre jobban beépítették a tudatunkba, azt, hogy az ásványvíz tulajdonképpen ivóvíz, és bármelyiket bármilyen mennyiségben bátran fogyaszthatjuk.

Hát ez így ebben a formában márpedig nem igaz!

Az csak a palackozó érdeke, hogy minél többet eladjon, hisz hatalmas rajta a haszon. A kitermelési jog kiváltása után szinte nulla forintból, tudja előállítani az ásványvizet, amit fertőtlenít, hogy a szabványnak megfeleljen, vagy szénsavval dúsít. És ez még a jobbik eset, de hidro-mikrobiológus barátom kiszámolta, hogy a magyarországi ásványvíz kutaknak nincs annyi vízhozama egy évben, mint amennyi palackozott ásványvizet eladnak. Kérdem én, akkor mi van a palackban, és vajon melyikben nem igazi a víz?

Ásványvíz utáni kutakodásom során találkoztam nem egy olyan ásványvízzel, amelynek egyébként is apró betűs összetétele alatt még apróbb betűkkel bújt meg a következő mondat: „ivóvíz, ásványi anyagokkal dúsítva”. Hát ez a parasztvakítás csúcsa, amikor a csapvizet némi kőporral teleszórva és szénsavval dúsítva eladják busás haszonnal a gyanútlan népeknek ásványvíz gyanánt, utána meg csodálkozunk, hogy mitől van vesekövünk … És a szomorú ebben az, hogy van pofájuk ezt a terméket kiváló tisztaságú ásványvízként reklámozni. Viszont valamiben korrektek: legalább feltűntetik a terméken – még ha alig láthatóan is -, hogy ez nem az, aminek látszik.

És mi van azokkal a palackozókkal, akik ezt nem teszik meg? Hisz valójában bemérhetetlen és nyomon követhetetlen, hogy egy palackban mennyi a valódi ásványvíz, és mennyi az, amit a csapból engedtek ki, hogy utólag felturbózzák benne a márkától elvárt ásványi anyag mennyiséget szervetlen anyagokkal. És pont ez a gyártó próbál meg rábeszélni minket arra, hogy literszám fogyasszuk az ő termékét, hisz minőségi folyadékra szüksége van a szervezetnek!

Arról meg ne is beszéljünk, hogy az ásványvíz nem arra való, hogy fedezze a napi folyadékszükségletünket! Ugyanis a benne található ásványi anyagok mennyisége igencsak le tudja terhelni a szervezetet, a szervetlen formában jelenlévő ásványi anyagok egy idő után kiülhetnek az érfalakra, vese- és epekövet , illetve vesehomokot képezhetnek, lerakódhatnak az ízületekbe.

Ilyenkor szokták nekem szegezni a kérdést, hogy igen ám, de honnan pótoljuk akkor a szervezetből hiányzó és az életműködéshez szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket? El kell, hogy keserítsek mindenkit, de ezek az anyagok csak kelát formában, azaz szerves kötésben hasznosulnak. Az ásványvizek viszont mindezeket szervetlen formában tartalmazzák, ezért nagy részükkel nem tud mit kezdeni a szervezet egy bizonyos mennyiségen felül. Ezt a kérdést máshogy kell megoldanunk, de erről majd később.

Kell-e nekünk buborék?

A buborék, azaz a szénsav csak rövidtávú élvezet nyújt – egyeseknek.

Hosszútávon viszont:

• elősegíti a szervezet elsavasodását
• jó táptalaj a Candida gomba elszaporodásának
• elvonja a kalciumot a csontoktól és a fogaktól
• nem tesz jót az ízületeknek
• impotenciát okozhat

Más megítélés alá tartoznak a természetes szénsavtartalmú ásványvizek, de ezeknek is csak kúraszerű fogyasztása javasolt, maximum 2-3 pohárral naponta.

Gyermekeknek semmiképpen ne adjunk semmilyen szénsavas dolgot!

Milyen ásványvizet ihatunk naponta?

Napi fogyasztásra olyan ásványvizet válasszunk, ami szénsavmentes, össz. oldott ásványi anyag tartalma kevesebb, mint 1000 mg/liter, azaz amit a Magyar Szabvány szerinti besorolás szerint „üdítővíznek” nevezünk.

Az elszomorító az, hogy ez sem fogja megoldani a szervezet napi vízigényét, ugyanis az ilyen paraméterekkel rendelkező vizekből is csak maximum napi fél liter fogyasztható a fent említett okok miatt.

Amiből többet is ihatnánk, annak ásványi anyag tartalma nem haladhatja meg a 600 mg/litert. Ez a fajta viszont ritka mint a fehér holló, és semmi garancia nincs rá, hogy valóban megbízható forrásból származik.

Magyarországi legismertebb ásványvízlelőhelyeink és jellemzőik

Ezekből az ásványvizekből csak kúraszerűen napi 2-3 pohárnál több fogyasztása nem ajánlott!

Kereskedelmi elnevezés	Vízlelő hely	Az ásványvíz típusa	Össz. oldott ásványi anyag (mg/liter)	Ionok, egyéb összetevők
Anna-víz	Szeged, Anna-kút	Alkáli-hidrogén-karbonáto	1321	Na+, HCO3-
Apenta	Budapest, Őrmez	Alkáliákat is tartalmazó kalcium-szulfátos, hidrogén-karbonátos, jelentős szulfidion- és metakovasav tartalommal	1906	Na+, Ca++, HCO3-, fluor (3,0 mg/liter)
Balfi	Balf, II. sz. kút	Alkáliákat is tartalmazó kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos, jelentős szulfidion- és metakovasav tartalommal	1990	Na+, Mg++, HCO3-, szulfid (1,0 mg/liter), metakovasav (5,6 mg/liter
Békéscsabai	Békéscsaba	Alkáli-hidrogén-karbonátos	változó	Na+, HCO3-, huminsav
Borsodi víz	Edelény	Alkáli-hidrogén-karbonátos és szulfátos	4799	Na+, HCO3-, szulfát (826 mg/liter)
Büki gyógyásványvíz	Bük II. kút	Kálciumot is tartalmazó alkáli-hidrogén-karbonátos, jelentős fluoridion tartalommal	4412	Na+, Cl-, Ca++, HCO3-, fluor (3,0 mg/liter)
Csokonai Ásványvíz	Debrecen, I. hévízkút	Sok oldott sót tartalmazó alkálikloridos és hidrogén-karbonátos	4939	Na+, Cl-, HCO3-, fluor (1,9 mg/liter)
Fonyódi	Fonyód, I. kút	Alkáliákat is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, jelentős metakovasav tartalommal	2878	Na+, Ca++, Mg++, HCO3-, S–, fluor (1,75 mg/liter), metakovasav (5,6 mg/liter)
Hajdúszoboszlói ásványvíz	Hajdúszoboszló, VII. kút	Sok ásványi anyagot tartalmazó alkáli-hidrogén-karbonátos, jelentős jodid- és fluoridion tartalommal	2590	Na+. Cl-, HCO3-, jód (1,0 mg/liter), fluor (3,0 mg/liter)
Harkányi ásványvíz	Harkány, V. hévízkút	Kevés oldott sót tartalmazó, jelentős	998	Na+, Ca++, Cl-, HCO3-, fluor(1,2 mg/liter), szulfid (8,0 mg/liter), metakovasav (60,0 mg/liter)
Harmatvíz	Budapest, Juventus forrás (Rudas-fürdő)	Alkáliákat is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, szulfátos és kloridos, jelentős fluoridion tartalommal	1620	Na+, Ca++, Mg2+, Cl-, HCO3-, SO4 –, S–, fluor (2,65mg/liter)
Kerekdombi ásványvíz	Tiszakécske	Alkáli-hidrogén-karbonátos	1275	Na+, HCO3-, fluor (1,4mg/liter)
Kékkúti ásványvíz	Kékkút, Theodora- forrás	Kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos	1749	Ca++, HCO3-, CO2
Kristályvíz	Budapest, Magda II. kút (Margit sziget)	Alkáliákat is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, kloridos és szulfátos, jelentős fluorid- és metakovasav tartalommal	1355	Na+, Ca++, Cl-, HCO3-, SO4–, S–, fluor (2,5mg/liter), metakovasav (53,0 mg/liter)
Mohai Ágnes	Moha, Ágnes-forrás	Kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos	2096	Ca++, HCO3-, CO2
Parádi víz	Parádsasvár, Csevice II. forrás	Kálciumot és magnéziumot tartalmazó alkáli-hidrogén-karbonátos, szénsavas és kén-hidrogénes	2832	a+, Ca++, HCO3-, CO2, szulfid(3,6mg/liter)

Gyógyvizeink jellemzői

Figyelem! Ezek a vizek szomjúság oldására nem alkalmasak!

Csak probléma esetén fogyaszthatóak, kúraszerűen; adagolását tekintve az orvos, vagy a természetgyógyász utasításait szigorúan betartva.

Kereskedelmi elnevezés	Vízlelő hely	Az ásványvíz típusa	Ionok, egyéb összetevők
Ferenc József	Budapest, Őrmező	Alkáli-földalkáli-szulfátos	Na+, Mg++, SO4–
Hunyadi János	Budapest, Örsöd	Alkáli-földalkáli-szulfátos	Na+, Mg++, SO4–
Igmándi	Nagyigmánd-Kocs	Alkáli-földalkáli-szulfátos	Na+, Mg++, SO4–
Jódaqua	Sóshartyán	Alkáli-halogénes	Na+, Cl-, jód (93mg/liter)
Mira	Tiszajenő	Alkáli-földalkáli-szulfátos, halogénes	Na+, Mg++, SO4–, Cl-
Salvus	Bükkszék	Alkáli-hidrogén-karbonátos, halogénes, bórsavas, széndioxidos	Na+, Cl-, HCO3-, Br, J-, F-, HBrO, CO

(A táblázatokat szerkesztette dr. Bíró György és dr. Lindner Károly)

A megoldás még várat magára

Ha elővesszük alapfokú matematikai ismereteinket, akkor kiszámolhatjuk, hogy a szervezetünknek szükséges napi vízmennyiséget nem ajánlatos ásványvizekkel fedeznünk, hisz végignézve a palettát, palackozott ásványvizeinkből maximum napi fél liter – vagy annál is kevesebb – fogyasztható. Nagyon kevés olyan márka kapható, amely alkalmas arra, hogy literszám igyunk belőle. Ezek azok a vizek, amelyek ásványi anyag tartalma nem haladja meg a 600 mg/litert.

A só

A só szerepe táplálkozásunkban

A só, azaz a nátrium-klorid fő alkotórésze a nátrium (40 %) és a klór (60 %). Az energiát nem adó, ugyanakkor a szervezet megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen nátrium, bár az egyik legfontosabb makroelem a szervezet számára, azonban napi 1,5-2 gramm mennyiség elégséges belőle egy egészséges felnőttnek, amely 5 gramm sónak felel meg.

A sóbevitelnek 70-75 %-át a feldolgozott élelmiszerek adják és 10-15 %-a pedig a főzés során hozzáadott sóból, vagy az asztali sózásból adódik. A 2009-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot vizsgálat szerint a felnőtt lakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint 1/3-áért a kenyérfélék, közel 1/4-éért a húskészítmények, mintegy 10 %-áért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek.

A nők 12 gramm, míg, férfiak 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5, valamint 3,5-szeresét fogyasztják.

A túlzott sóbevitel következményei

A magas vérnyomás (hipertónia), – mely a magyar felnőtt lakosság közel 1/3 -át érinti – egyik legfontosabb kockázati tényezője a túl sok só fogyasztása. Az agyvérzések 62 %-ának és a szívkoszorúér-betegségek 49 %-ának hátterében is a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több mint feléért.

Mire figyeljünk az élelmiszerek vásárláskor?

Mindig olvassuk el az élelmiszerek címkéjét, a feltüntetett só vagy nátrium tartalmat! Számoljunk azzal, hogy 1 gramm nátrium 2,5 gramm sónak felel meg. Amennyiben az összetevőknél az első helyen a konyhasó szerepel, az adott élelmiszer sótartalma magas.

Vásárlásnál válasszuk azokat a termékeket/ételízesítőket a piacon, amik nem tartalmaznak hozzáadott sót! Ezekkel remekül lehet helyettesíteni a már megszokott ételízesítőket.

Az asztalunkról is tegyük el a sószórót!

Nem csak vásárlásnál, hanem otthon is sokat tehetünk néhány kis praktikával az egészségük érdekében. A kevésbé sós íz megszokásához kb. 3-4 hét szükséges, ezért fokozatosan csökkentsük a só mennyiségét! Tegyük el az asztalról a sószórót, így elkerülhetjük, hogy bárki is automatikusan kóstolás nélkül sózzon! Főzéskor só helyett használjunk erőteljes ízű, friss fűszernövényeket!

Műanyagok

Műanyag és műanyag között is lényeges különbségek vannak. Némelyek teljesen veszélytelenek, mások viszont az emberi szervezetre káros anyagokat tartalmazhatnak, és az ezekben tárolt élelmiszer elfogyasztásával egészségkárosító hatásoknak tehetjük ki magunkat. Utánanéztünk, melyek a biztonságos és melyek a problémás műanyagok.

A boltban vásárolt élelmiszerek jelentős részét műanyag csomagolásban visszük haza, a joghurt, a margarin, a különböző krémsajtok és vajkrémek műanyag dobozokban, a félkész élelmiszerek műanyag tálcákon, az üdítők és az ásványvíz műanyag palackokban kerülnek a kosarunkba.

A ránézésre egyforma csomagolások között a dobozok és palackok alján található számok, vagy rövidítések alapján tehetünk különbséget, amelyeket 2003 óta hazánkban is kötelező feltüntetni. A számokat a műanyag doboz újrahasznosíthatóságát vagy újrahasználhatóságát jelző háromszögben kell keresnünk, és alatta vagy néha a számok helyén olvasható a műanyag nevének rövidítése. Az egytől hatig terjedő számok különböző polimer típusokat jelölnek:

1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát 

termékek: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja

2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén 

termékek: játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai

3. V vagy PVC – Polivinilklorid 

termékek: csövek, palackok, háztartási olaj palackja

4: LDPE – Kissűrűségű polietilén 

termékek: fóliák, zacskók

5: PP – Polipropilén 

termékek: palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai

6: PS – Polisztirol 

termékek: kávéspoharak, élelmiszeres dobozok, joghurtok dobozai, egyéb tejtermékek dobozai

A számozási rendszert 1988-ban rögzítették az USA-ban, célja a palackok anyagok szerinti begyűjtésének és újrahasznosításának megkönnyítése. Elvileg a műanyag szinte minden fajtája újrahasznosítható, de a válogatással, gyűjtéssel, tisztítással, újrafeldolgozással járó költségek és nehézségek miatt jelenleg csak a PET/PETE, HDPE és a PVC újrahasznosítása kifizetődő. Ezzel együtt az Egyesült Államokban a legtöbb helyen általában csak az egyes és kettes jelölésű palackokat gyűjtik külön és hasznosítják újra, viszont fokozatosan törekednek a többi műanyag bevonására. Magyarországon többek között a Dunaferr, a Dunapack, a Hunguard és a Piszke papír foglalkozik újrahasznosítással.

Az összegyűjtött palackokból feldolgozás után általában ugyanolyan típusú termék készül, így a PET palackok a speciális regranulátumgyártó berendezésekből kikerülve újra az élelmiszeriparban felhasználható csomagolóanyagokká válhatnak. A polietilén alapanyagú rekeszekből, ládákból is ugyanaz a termék születik újrahasznosítás után. Az ásványvizes és üdítőitalos PET palackokból azonban a textilipar számára használható alapanyag is nyerhető. A polipropilénből újrafeldolgozás után autóalkatrészek és egyéb ipari alapanyagok, a polisztirolból irodai kellékek, asztali alátétek, játékok, videókazetták készülhetnek. A nem elkülönítve gyűjtött műanyag hulladék szintén újrahasznosítható, csak a végeredmény nem lesz különösebben esztétikus, mert a regranulátum zöldesszürke színe határozza meg.

Kerülendő műanyagok

Míg a műanyag csomagolóanyagok az élelmiszeriparban alapvetően az ételek és italok biztonságos tárolását szolgálják, néhány típusnál előfordulhat, hogy az étellel vagy itallal érintkezve kémiai anyagok oldódnak ki belőle.

A világ második leggyakrabban használt műanyaga a PVC, és bizonyos esetekben élelmiszerek csomagolásaként is felhasználják, annak ellenére, hogy a vinilklorid, a PVC alapvető alkotóeleme ismert rákkeltő anyag. Előállításakor és elégetésekor dioxint bocsát ki, ami rákkeltő hatású és hormonzavarokat okozhat. Élelmiszerekkel érintkezve ftalátok és adipátok válnak ki belőle, ami forró és zsíros ételek esetén fokozottan érvényes. Ezeket a puhító hatású anyagokat gyártáskor adják a PVC-hez, hogy az kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezzen. Egereken végzett kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy a ftalátok és adipátok születési rendellenességeket okozhatnak, roncsolják a májat, a vesét, a tüdőt és gátolják a szaporodást. Emiatt 1999-ben az Európai Unióban a ftalátok hat fajtájának használatát betiltották a gyerekjátékok gyártásánál, és 2005-ben szóba került a többi ftalát tartalmú fogyasztási cikk bevizsgálásának szükségessége, közöttük az élelmiszeriparban használatos csomagolóanyagoké is.

A PVC mellett a polisztirol csomagolások is kockázatot jelenthetnek egészségünkre. Ez a műanyag jellemzően poharak, eldobható ételhordó edények és műanyag evőeszközök anyagában található meg. A polisztirolt tanácsos elkerülni, mert a vele érintkező élelmiszerekbe sztirol kerül. Ezt az anyagot a WHO nemzetközi rákkutató intézete lehetséges rákkeltő anyagként tartja számon, ami a hormonháztartásba is beleszólhat, és a termékenységet is befolyásolhatja.

Az ételek műanyag edényben való melegítésénél is körültekintőnek kell lennünk, mert ha az edényen szereplő jelölés szerint a műanyag mikrohullámú sütőben is használható, az csak annyit jelent, hogy sem elolvadni, sem szétesni nem fog. Arra viszont semmi garancia nincs, hogy a melegítés során nem jutnak ismeretlen vegyi anyagok az ételünkbe, ezért jobban tesszük, ha a műanyag edény helyett a mikróban üveg- vagy kerámiaedényt használunk. 

Biztonságos műanyagok

A 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások, azaz a polietilén és polipropilén alapanyagú palackok és edények között nem nagyon találunk itthon visszaváltható darabokat. A kutatások döntő többsége azt mutatta ki, hogy ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok az élelmiszerekbe.

A PET palackok között már akadnak visszaválthatóak, ha ezeket választjuk, úgy legalább a környezetünket kímélhetjük. A PET palack helyett természetesen a visszaváltható üveg volna az ideális választás, mivel a műanyag palackokat mindössze 6-10 alkalommal lehet újratölteni, míg az üvegnél ez a szám majdnem tízszer nagyobb. Ételek tárolására pedig nem a műanyag, hanem az üveg és kerámiaedények a legalkalmasabbak, mert ezekből biztosan nem jutnak káros anyagok a szervezetbe, és többször felhasználhatóak.